A tevékenységhez szorosan nem kapcsolódó eszközök megléte nagyban bonyolíthatja a tőkeemelést, stratégiai vagy pénzügyi befektetők keresését, vagy egy cég eladását.
Ez a cikk először azt tárgyalja, hogy mik azok a nem alapvető eszközök, miért bonyolíthatnak egy esetleges tranzakciót, és mit tehetünk ezek kiküszöbölése érdekében.
Mik a nem alaptevékenységhez kapcsolódó eszközök?
A nem alapvető eszközök olyan eszközök, amelyek nem feltétlenül szükségesek egy vállalatnak a normál piaci tevékenység folytatásához. Egy termelő vagy szolgáltató cég nem alapvető eszközeihez tartozhat például:
Miért bonyolítanak a nem alaptevékenységhez kapcsolódó eszközök egy tranzakciót?
Két fő oka van, amiért a nem alapvető eszközök bonyolítanak egy tranzakciót.
Először is, a befektetők nagyon gyakran, amikor befektetnek vagy egy céget megvásárolnak a nem alapvető eszközöket nem kívánják megvásárolni. Néhány példa a saját tapasztalatimból:
Mit kezdhetünk a nem alaptevékenységhez kapcsolódó eszközökkel?
A nem alaptevékenységhez kapcsolódó eszközök értékelése minden tranzakciós tervezés, illetve kilépési stratégia része kellene, hogy legyen. Annak eldöntése, hogy egy eszköz alaptevékenységhez kapcsolódó vagy sem, gyakran megítélés kérdése. Például egy a tulajdonos által használt irodaépület, raktár vagy gyáregység alaptevékenységhez kapcsolódó-e? Ez gyakran csak nézőpont kérdése.
Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy ez a téma alapos megfontolást igényel még jóval azelőtt, hogy a vállaltot piacra vinnék. Ismerek egy élelmiszeripari céget, amelyik már három éve eladó. Csaknem egy tucat befektető átvilágította már a céget és mindegyik visszalépett, leginkább azért, mert a cég tulajdonában levő gyáregység egy drága belvárosi területen van, és az eladó ragaszkodik a piaci értékhez. Egyik élelmiszeripari felvásárló cég sem volt hajlandó többet fizetni, azért mert ez egy felkapott fejlesztési terület. Az ilyen cégeket vagy nagyon nehéz a kívánt áron eladni, vagy egy befektető megveszi nyomott áron és alkalomadtán ki tudja használni a nem alaptevékenységhez kapcsolódó eszközök piaci értékét.
Emlékeztetőül, egy magántulajdonban levő cég az elképzelhető legkevésbé likvid befektetési forma. A vállalatot nem alapvető tevékenységhez kapcsolódó eszközöktől mentesen tartani a likviditás növelésének egy fontos eleme.
Mik a nem alaptevékenységhez kapcsolódó eszközök?
A nem alapvető eszközök olyan eszközök, amelyek nem feltétlenül szükségesek egy vállalatnak a normál piaci tevékenység folytatásához. Egy termelő vagy szolgáltató cég nem alapvető eszközeihez tartozhat például:
- Ingatlanok, amelyek használaton kívüliek, vagy passzív bevételt generálnak harmadik féltől;
- Részvények vagy kötvények, amelyek nem a vállalat fő tevékenységéhez kapcsolódnak;
- Leányvállalatok vagy más vállalatban való részesedés, amik szintén nem a cég fő tevékenységéhez kapcsolódnak;
Miért bonyolítanak a nem alaptevékenységhez kapcsolódó eszközök egy tranzakciót?
Két fő oka van, amiért a nem alapvető eszközök bonyolítanak egy tranzakciót.
Először is, a befektetők nagyon gyakran, amikor befektetnek vagy egy céget megvásárolnak a nem alapvető eszközöket nem kívánják megvásárolni. Néhány példa a saját tapasztalatimból:
- Egy energia cégbe beszálló befektetők nem szándékozták megvenni a cég számos lakóépület építésére használható földtulajdonát;
- Egy másik cég befektetői nem szándékozták megvásárolni a cég két villaházát;
- Egy két fő tevékenységet folytató cég (építőipari kivitelezés és repülőgépipar) addig nem tudott befektetőket magához vonzani, amíg a két tevékenységet külön nem választotta. Az első esetben a tulajdonosok eladták a földtulajdont egyes családtagjaiknak, még az cégeladás lezárása előtt, kiváltva ezzel egy jelentős tőkenyereség adóját és terület-átruházás illetékét. A második esetben a befektető megvette a céget, a villaházakkal együtt, amelyeket viszont szinte nulla értéken számítottak. A harmadik esetben több, mint hat hónap volt szükséges a két üzleti tevékenység teljes szétválasztásához, mielőtt a céget befektetőknek ajánlhatták volna, ezáltal jelentősen késleltetve a cég tőkéhez jutását.
Mit kezdhetünk a nem alaptevékenységhez kapcsolódó eszközökkel?
A nem alaptevékenységhez kapcsolódó eszközök értékelése minden tranzakciós tervezés, illetve kilépési stratégia része kellene, hogy legyen. Annak eldöntése, hogy egy eszköz alaptevékenységhez kapcsolódó vagy sem, gyakran megítélés kérdése. Például egy a tulajdonos által használt irodaépület, raktár vagy gyáregység alaptevékenységhez kapcsolódó-e? Ez gyakran csak nézőpont kérdése.
Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy ez a téma alapos megfontolást igényel még jóval azelőtt, hogy a vállaltot piacra vinnék. Ismerek egy élelmiszeripari céget, amelyik már három éve eladó. Csaknem egy tucat befektető átvilágította már a céget és mindegyik visszalépett, leginkább azért, mert a cég tulajdonában levő gyáregység egy drága belvárosi területen van, és az eladó ragaszkodik a piaci értékhez. Egyik élelmiszeripari felvásárló cég sem volt hajlandó többet fizetni, azért mert ez egy felkapott fejlesztési terület. Az ilyen cégeket vagy nagyon nehéz a kívánt áron eladni, vagy egy befektető megveszi nyomott áron és alkalomadtán ki tudja használni a nem alaptevékenységhez kapcsolódó eszközök piaci értékét.
Emlékeztetőül, egy magántulajdonban levő cég az elképzelhető legkevésbé likvid befektetési forma. A vállalatot nem alapvető tevékenységhez kapcsolódó eszközöktől mentesen tartani a likviditás növelésének egy fontos eleme.