Hitel és/vagy tőkebevonás a jelenlegi pénzügyi hangulatban

A vállalatok tulajdonosai és menedzserei számára mindig adott a választási lehetőség, hogy vállalatukat hitel vagy tőke által finanszírozzák. Minden vállalat esetében létezik egy optimális hitel/saját tőke arány, ami a leginkább megfelel a tulajdonosok és menedzserek által felállított szempontoknak. Ez az optimális arány különböző tényezők figyelembevételével határozható meg.

Számos előnye van a hitelfinanszírozásnak. A hitel előnye, hogy a kamat általában csökkenti az adófizetési kötelezettséget (bár néhány ország adórendszere a hitelkamat költségként történő elszámolhatóságának felső korlátot állít), illetve, hogy hitelfinanszírozás által a részvényesi tulajdon nem hígul. A hitelfinanszírozás költsége tehát kisebb, mint a tőkefinanszírozás költsége.

A hitelfinanszírozás nagy hátránya azonban, hogy növeli a vállalat kockázatosságát (nő a nemfizetési kockázat). Ezenfelül minél több hitelt vesz fel a vállalat, annál inkább növekszik a hitel költsége a növekvő kockázat ellensúlyozása miatt.

Számos ciklikus tényező is befolyásolhatja az hitel/saját tőke arányt. Az optimális hitel/saját tőke arány változhat attól függően, hogy a részvénypiac emelkedik vagy esik, hogy az adott gazdasági szektor bővülő vagy hanyatló stádiumban van-e, vagy hogy a cég korai/fejlődő vagy éppen érett/beállt életszakaszát éli.

A legutóbbi gazdasági fellendülés során a legtöbb cégtulajdonos magasabb hitel/saját tőke arányt tartott kívánatosnak, mivel a hitelek könnyen elérhetőek voltak, a hitelkamatok alacsonyabb szinteken mozogtak, a vállalatok pontosabb üzleti előre jelzésekkel rendelkeztek és a profit általában folyamatosan növekedett. A növekedést lehetett hitelből finanszírozni, így a meglévő tulajdonosok részesedése megmaradt, valamint a kamat csökkentette az adóalapot.

Recesszióban azonban a vállalat nyeresége sokkal nehezebben jelezhető előre (a vállalatoknak sokszor nemhogy egy év, de a következő negyedév előrejelzése is gondot okoz) és a bankok által alkalmazni kezdett lényegesen konzervatívabb hitelezési politikának köszönhetően nehezebben elérhetőek a hitelek is. Míg az irányadó kamatszintek (mint például az Euribor vagy a Libor) több százalékponttal csökkentek, az Euriboron vagy Liboron felüli spread-ek a legtöbb vállalat számára nagyjából 100 és 400 bázispont közötti mértékben növekedtek, aminek következtében a hitelfinanszírozás reálköltsége (az inflációval való korrigálás után) általában növekedett.

A tőkeáttétel-csökkentés kifejezés gyakran elhangzik recesszió alatt. A fentebb leírt folyamatok gyakran arra kényszerítik a vállalatokat, hogy a hitelt tőkével helyettesítsék. A tőke azonban szintén nehezebben hozzáférhető és drágább forrássá vált, mint másfél éve volt. Ennek ellenére a mérlegnek egy egészséges tőkeinjekcióval való feljavítása egy olyan lehetőség, amelyet ma a cégtulajdonosok és menedzserek többségének fontolóra kellene vennie.

A tőkeinjekció lehetőségén kívül a vegyes finanszírozási eszközök (amelyek hitelre és tőkére jellemző sajátságokkal egyaránt rendelkeznek) szintén erősíthetik a vállalat pénzügyi helyzetét. Két gyakori vegyes finanszírozási eszköz az osztalék-elsőbbségi részvény (amelyre a vállalat köteles egy előre meghatározott mértékű osztalékot fizetni), illetve az átváltoztatható kötvény (melynek esetében a hitelnyújtó kisebb mértékű kamatot is elfogad azért cserébe, hogy opciója legyen egy későbbi időpontban a hitelkövetelést részvényekre átalakítani). A vegyes finanszírozási eszközök kockázati szintje magasabb, mint a hiteleké, de kisebb, mint a tőkefinanszírozásé, így a finanszírozás költsége valahol a tőke- és a hitelfinanszírozás költsége között fekszik. (A vegyes finanszírozási eszközök témául szolgálnak majd a következő cikkeknél.) Egy erős mérleg a recesszióban sokkal inkább erőt ad és a versenyképesség forrása, mint fellendülés idején. Nem véletlen, hogy még az olyan erős bankok, mint például a HSBC, is tőkét emelnek – nem azért, mert alultőkésítettek, hanem hogy a piaci lehetőségek kiaknázásával előnyt szerezzenek. A tőkét pénzügyi védőhálónak is lehet tekinteni, ami segíthet a vállalatoknak átvészelni egy elhúzódó recessziót, hogy ha a várva várt fellendülés mégsem jönne olyan hamar, mint ahogyan azt várják.
Vissza